illeték

Hungarian

Etymology

illet + -ék

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈilːɛteːk]
  • Hyphenation: il‧le‧ték

Noun

illeték (plural illetékek)

  1. fee, tax, levy, duty, stamp duty

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative illeték illetékek
accusative illetéket illetékeket
dative illetéknek illetékeknek
instrumental illetékkel illetékekkel
causal-final illetékért illetékekért
translative illetékké illetékekké
terminative illetékig illetékekig
essive-formal illetékként illetékekként
essive-modal
inessive illetékben illetékekben
superessive illetéken illetékeken
adessive illetéknél illetékeknél
illative illetékbe illetékekbe
sublative illetékre illetékekre
allative illetékhez illetékekhez
elative illetékből illetékekből
delative illetékről illetékekről
ablative illetéktől illetékektől
Possessive forms of illeték
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. illetékem illetékeim
2nd person sing. illetéked illetékeid
3rd person sing. illetéke illetékei
1st person plural illetékünk illetékeink
2nd person plural illetéketek illetékeitek
3rd person plural illetékük illetékeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.