hű

See also: Appendix:Variations of "hu"

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhyː]
  • Audio(file)

Etymology 1

From the hi- stem variant of the verb hisz.[1]

Adjective

hű (comparative hűbb, superlative leghűbb)

  1. faithful
    Antonym: hűtlen
    • 1877, János Arany, "Híd-avatás" , poem
      „Én hű valék a kézfogásig
       S elvette Alfréd a hugom'!”

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative hű hűek
accusative hűt hűeket
dative hűnek hűeknek
instrumental hűvel hűekkel
causal-final hűért hűekért
translative hűvé hűekké
terminative hűig hűekig
essive-formal hűként hűekként
essive-modal — —
inessive hűben hűekben
superessive hűn hűeken
adessive hűnél hűeknél
illative hűbe hűekbe
sublative hűre hűekre
allative hűhöz hűekhez
elative hűből hűekből
delative hűről hűekről
ablative hűtől hűektől
Derived terms

Etymology 2

An onomatopoeia.[1]

Interjection

hű

  1. oh! (the expression of surprise or mild scare)

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.