hártya

Hungarian

Etymology

A Wanderwort, via Ancient Greek and Latin. Compare Koine Greek χαρτίον (khartíon, paper, papyrus), Latin charta (papyrus) and carta.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhaːrcɒ]
  • Hyphenation: hár‧tya

Noun

hártya (plural hártyák)

  1. membrane

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative hártya hártyák
accusative hártyát hártyákat
dative hártyának hártyáknak
instrumental hártyával hártyákkal
causal-final hártyáért hártyákért
translative hártyává hártyákká
terminative hártyáig hártyákig
essive-formal hártyaként hártyákként
essive-modal
inessive hártyában hártyákban
superessive hártyán hártyákon
adessive hártyánál hártyáknál
illative hártyába hártyákba
sublative hártyára hártyákra
allative hártyához hártyákhoz
elative hártyából hártyákból
delative hártyáról hártyákról
ablative hártyától hártyáktól
Possessive forms of hártya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hártyám hártyáim
2nd person sing. hártyád hártyáid
3rd person sing. hártyája hártyái
1st person plural hártyánk hártyáink
2nd person plural hártyátok hártyáitok
3rd person plural hártyájuk hártyáik

Derived terms

Compound words

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.