hiú

See also: hiu and hiʻu

Hungarian

Etymology

From the dialectal hiu (“emptiness, space”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhiʲuː]
  • Hyphenation: hiú

Adjective

hiú (comparative hiúbb, superlative leghiúbb)

  1. vain
    • 1861, Imre Madách, Az ember tragédiája (The Tragedy of Man), Magyar Helikon 1980, page 66
      Átok reád, hiú ábrándvilág,
      Megint elrontád legszebb percemet.

Declension
Inflection of hiú
singular plural
nominative hiú hiúk
hiúak
accusative hiút hiúkat
hiúakat
dative hiúnak hiúknak
hiúaknak
instrumental hiúval hiúkkal
hiúakkal
causal-final hiúért hiúkért
hiúakért
translative hiúvá hiúkká
hiúakká
terminative hiúig hiúkig
hiúakig
essive-formal hiúként hiúkként
hiúakként
essive-modal — —
inessive hiúban hiúkban
hiúakban
superessive hiún hiúkon
hiúakon
adessive hiúnál hiúknál
hiúaknál
illative hiúba hiúkba
hiúakba
sublative hiúra hiúkra
hiúakra
allative hiúhoz hiúkhoz
hiúakhoz
elative hiúból hiúkból
hiúakból
delative hiúról hiúkról
hiúakról
ablative hiútól hiúktól
hiúaktól

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.