henyél

Hungarian

Etymology

From Slovak hnit' (“to rot, idle”) + -l (verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɛɲeːl]
  • Hyphenation: he‧nyél

Verb

henyél

  1. (intransitive) to idle, laze

Conjugation
conjugation of henyél
Infinitive henyélni
Past participle henyélt
Present participle henyélő
Future participle -
Adverbial participle henyélve
Potential henyélhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite henyélek henyélsz henyél henyélünk henyéltek henyélnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite henyéltem henyéltél henyélt henyéltünk henyéltetek henyéltek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite henyélnék henyélnél henyélne henyélnénk henyélnétek henyélnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite henyéljek henyélj
or
henyéljél		 henyéljen henyéljünk henyéljetek henyéljenek
Definite -
Conjugated infinitive henyélnem henyélned henyélnie henyélnünk henyélnetek henyélniük

Derived terms
  • henye
  • henyélés

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.