hegedű

Hungarian

Etymology

The result of internal development, probably becoming a noun from a participle. The root is of unknown origin. For the ending, compare fésű, seprű.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɛɡɛdyː]
  • Hyphenation: he‧ge‧dű

Noun

hegedű (plural hegedűk)

  1. violin (string instrument)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative hegedű hegedűk
accusative hegedűt hegedűket
dative hegedűnek hegedűknek
instrumental hegedűvel hegedűkkel
causal-final hegedűért hegedűkért
translative hegedűvé hegedűkké
terminative hegedűig hegedűkig
essive-formal hegedűként hegedűkként
essive-modal — —
inessive hegedűben hegedűkben
superessive hegedűn hegedűkön
adessive hegedűnél hegedűknél
illative hegedűbe hegedűkbe
sublative hegedűre hegedűkre
allative hegedűhöz hegedűkhöz
elative hegedűből hegedűkből
delative hegedűről hegedűkről
ablative hegedűtől hegedűktől
Possessive forms of hegedű
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hegedűm hegedűim
2nd person sing. hegedűd hegedűid
3rd person sing. hegedűje hegedűi
1st person plural hegedűnk hegedűink
2nd person plural hegedűtök hegedűitek
3rd person plural hegedűjük hegedűik

Derived terms

(Compound words):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.