hangú

See also: háŋgu and Hàn-gú

Hungarian

Etymology

hang (“voice; pitch, sound”) +‎ -ú (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɒŋɡuː]
  • Hyphenation: han‧gú

Adjective

hangú (not comparable)

  1. -voiced, -pitched (having a specific voice or sound)
    egy mély hangú férfi ― a man with a deep voice
    a lágy hangú nő ― the soft-voiced woman

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative hangú hangúak
accusative hangút hangúakat
dative hangúnak hangúaknak
instrumental hangúval hangúakkal
causal-final hangúért hangúakért
translative hangúvá hangúakká
terminative hangúig hangúakig
essive-formal hangúként hangúakként
essive-modal — —
inessive hangúban hangúakban
superessive hangún hangúakon
adessive hangúnál hangúaknál
illative hangúba hangúakba
sublative hangúra hangúakra
allative hangúhoz hangúakhoz
elative hangúból hangúakból
delative hangúról hangúakról
ablative hangútól hangúaktól

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.