hangvétel

Hungarian

Etymology

hang + vétel

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhɒŋɡveːtɛl]
  • Hyphenation: hang‧vé‧tel

Noun

hangvétel (plural hangvételek)

  1. tone (the manner in which speech or writing is expressed)
    a beszélgetés hangvételethe tone of the conversation

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative hangvétel hangvételek
accusative hangvételt hangvételeket
dative hangvételnek hangvételeknek
instrumental hangvétellel hangvételekkel
causal-final hangvételért hangvételekért
translative hangvétellé hangvételekké
terminative hangvételig hangvételekig
essive-formal hangvételként hangvételekként
essive-modal
inessive hangvételben hangvételekben
superessive hangvételen hangvételeken
adessive hangvételnél hangvételeknél
illative hangvételbe hangvételekbe
sublative hangvételre hangvételekre
allative hangvételhez hangvételekhez
elative hangvételből hangvételekből
delative hangvételről hangvételekről
ablative hangvételtől hangvételektől
Possessive forms of hangvétel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hangvételem hangvételeim
2nd person sing. hangvételed hangvételeid
3rd person sing. hangvétele hangvételei
1st person plural hangvételünk hangvételeink
2nd person plural hangvételetek hangvételeitek
3rd person plural hangvételük hangvételeik

Derived terms

  • hangvételű
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.