halasztás

Hungarian

Etymology

halaszt + -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhɒlɒstaːʃ]
  • Hyphenation: ha‧lasz‧tás

Noun

halasztás (plural halasztások)

  1. delay, deferment (the act of putting off something until a later time)
  2. postponement, respite, adjournment (a formal delay in a proceeding)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative halasztás halasztások
accusative halasztást halasztásokat
dative halasztásnak halasztásoknak
instrumental halasztással halasztásokkal
causal-final halasztásért halasztásokért
translative halasztássá halasztásokká
terminative halasztásig halasztásokig
essive-formal halasztásként halasztásokként
essive-modal
inessive halasztásban halasztásokban
superessive halasztáson halasztásokon
adessive halasztásnál halasztásoknál
illative halasztásba halasztásokba
sublative halasztásra halasztásokra
allative halasztáshoz halasztásokhoz
elative halasztásból halasztásokból
delative halasztásról halasztásokról
ablative halasztástól halasztásoktól
Possessive forms of halasztás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. halasztásom halasztásaim
2nd person sing. halasztásod halasztásaid
3rd person sing. halasztása halasztásai
1st person plural halasztásunk halasztásaink
2nd person plural halasztásotok halasztásaitok
3rd person plural halasztásuk halasztásaik

Derived terms

Further reading

  • halasztás in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.