görög

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɡørøɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: gö‧rög

Etymology 1

From a Slavic language, compare Bulgarian грък (grǎk), Serbo-Croatian Grk (Greek), from Latin Graecus (Greek), from Ancient Greek Γραικός (Graikós, a character in Greek mythology).

Adjective

görög (not comparable)

  1. Greek, Grecian (of, from, or relating to Greece, its people or language)
Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative görög görögök
accusative görögöt görögöket
dative görögnek görögöknek
instrumental göröggel görögökkel
causal-final görögért görögökért
translative göröggé görögökké
terminative görögig görögökig
essive-formal görögként görögökként
essive-modal
inessive görögben görögökben
superessive görögön görögökön
adessive görögnél görögöknél
illative görögbe görögökbe
sublative görögre görögökre
allative göröghöz görögökhöz
elative görögből görögökből
delative görögről görögökről
ablative görögtől görögöktől
Derived terms

(Compound words):

(Expressions):

Noun

görög (plural görögök)

  1. Greek (person)
  2. (singular only) Greek (language)
Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative görög görögök
accusative görögöt görögöket
dative görögnek görögöknek
instrumental göröggel görögökkel
causal-final görögért görögökért
translative göröggé görögökké
terminative görögig görögökig
essive-formal görögként görögökként
essive-modal görögül
inessive görögben görögökben
superessive görögön görögökön
adessive görögnél görögöknél
illative görögbe görögökbe
sublative görögre görögökre
allative göröghöz görögökhöz
elative görögből görögökből
delative görögről görögökről
ablative görögtől görögöktől
Possessive forms of görög
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. görögöm görögjeim
2nd person sing. görögöd görögjeid
3rd person sing. görögje görögjei
1st person plural görögünk görögjeink
2nd person plural görögötök görögjeitek
3rd person plural görögjük görögjeik
Derived terms

Etymology 2

From an onomatopoeia + -ög (verb-forming suffix).[1]

Verb

görög

  1. (intransitive) to roll
Conjugation
  • gördít
  • gördül
  • görget
  • göröngy

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.