géniusz

See also: geniusz

Hungarian

Etymology

From Latin genius (household guardian spirit).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɡeːniʲus]
  • Hyphenation: gé‧ni‧usz

Noun

géniusz (plural géniuszok)

  1. genius (someone possessing extraordinary intelligence or skill)
    Synonyms: lángelme, lángész, zseni

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative géniusz géniuszok
accusative géniuszt géniuszokat
dative géniusznak géniuszoknak
instrumental géniusszal géniuszokkal
causal-final géniuszért géniuszokért
translative géniusszá géniuszokká
terminative géniuszig géniuszokig
essive-formal géniuszként géniuszokként
essive-modal
inessive géniuszban géniuszokban
superessive géniuszon géniuszokon
adessive géniusznál géniuszoknál
illative géniuszba géniuszokba
sublative géniuszra géniuszokra
allative géniuszhoz géniuszokhoz
elative géniuszból géniuszokból
delative géniuszról géniuszokról
ablative géniusztól géniuszoktól
Possessive forms of géniusz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. géniuszom géniuszaim
2nd person sing. géniuszod géniuszaid
3rd person sing. géniusza géniuszai
1st person plural géniuszunk géniuszaink
2nd person plural géniuszotok géniuszaitok
3rd person plural géniuszuk géniuszaik

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.