gége

See also: gege, gēge, and gegë

Hungarian

Etymology

Internal development, probably from an onomatopoeia.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɡeːɡɛ]
  • Hyphenation: gé‧ge

Noun

gége (plural gégék)

  1. (anatomy) larynx
  2. (anatomyy, adjectival usage) laryngo-
    gégegarat ― laryngopharynx

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gége gégék
accusative gégét gégéket
dative gégének gégéknek
instrumental gégével gégékkel
causal-final gégéért gégékért
translative gégévé gégékké
terminative gégéig gégékig
essive-formal gégeként gégékként
essive-modal — —
inessive gégében gégékben
superessive gégén gégéken
adessive gégénél gégéknél
illative gégébe gégékbe
sublative gégére gégékre
allative gégéhez gégékhez
elative gégéből gégékből
delative gégéről gégékről
ablative gégétől gégéktől
Possessive forms of gége
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gégém gégéim
2nd person sing. gégéd gégéid
3rd person sing. gégéje gégéi
1st person plural gégénk gégéink
2nd person plural gégétek gégéitek
3rd person plural gégéjük gégéik

Derived terms

(Compound words):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.