gyermektelen

Hungarian

gyermek (“child”) +‎ -telen (“-less, without”)

gyermektelen (not comparable)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyermektelen	gyermektelenek
accusative	gyermektelent	gyermekteleneket
dative	gyermektelennek	gyermekteleneknek
instrumental	gyermektelennel	gyermektelenekkel
causal-final	gyermektelenért	gyermektelenekért
translative	gyermektelenné	gyermektelenekké
terminative	gyermektelenig	gyermektelenekig
essive-formal	gyermektelenként	gyermektelenekként
essive-modal	gyermektelenül	—
inessive	gyermektelenben	gyermektelenekben
superessive	gyermektelenen	gyermekteleneken
adessive	gyermektelennél	gyermekteleneknél
illative	gyermektelenbe	gyermektelenekbe
sublative	gyermektelenre	gyermektelenekre
allative	gyermektelenhez	gyermektelenekhez
elative	gyermektelenből	gyermektelenekből
delative	gyermektelenről	gyermektelenekről
ablative	gyermektelentől	gyermektelenektől

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.