gyermekcse

Hungarian

gyermek (“child”) +‎ -cse (“diminutive suffix”)

gyermekcse

(archaic) little child
- 1854, Mór Jókai, Egy magyar nábob, chapter 19:
  – Tovább lássuk nagyságos Körtvélyiné asszonyságot. Ennek egy gyöngéjét ismerem: van egy kedves fiacskája, mintegy húszhuszonegy éves gyermekcse lehet a lelkem. Anyja mindig őróla beszél. Tiszteletre méltó szenvedély. Dezsőnek hívják a parányit; tudakozódjál felőle.

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyermekcse	gyermekcsék
accusative	gyermekcsét	gyermekcséket
dative	gyermekcsének	gyermekcséknek
instrumental	gyermekcsével	gyermekcsékkel
causal-final	gyermekcséért	gyermekcsékért
translative	gyermekcsévé	gyermekcsékké
terminative	gyermekcséig	gyermekcsékig
essive-formal	gyermekcseként	gyermekcsékként
essive-modal	—	—
inessive	gyermekcsében	gyermekcsékben
superessive	gyermekcsén	gyermekcséken
adessive	gyermekcsénél	gyermekcséknél
illative	gyermekcsébe	gyermekcsékbe
sublative	gyermekcsére	gyermekcsékre
allative	gyermekcséhez	gyermekcsékhez
elative	gyermekcséből	gyermekcsékből
delative	gyermekcséről	gyermekcsékről
ablative	gyermekcsétől	gyermekcséktől

Possessive forms of gyermekcse
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyermekcsém	gyermekcséim
2nd person sing.	gyermekcséd	gyermekcséid
3rd person sing.	gyermekcséje	gyermekcséi
1st person plural	gyermekcsénk	gyermekcséink
2nd person plural	gyermekcsétek	gyermekcséitek
3rd person plural	gyermekcséjük	gyermekcséik

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.