gyaláz

Hungarian

Etymology

Possibly from a Turkic language + -z (“verb-forming suffix”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɟɒlaːz]
  • Hyphenation: gya‧láz

Verb

gyaláz

  1. (transitive) to besmirch, to defame, to vilify

Conjugation
conjugation of gyaláz
Infinitive gyalázni
Past participle gyalázott
Present participle gyalázó
Future participle gyalázandó
Adverbial participle gyalázva
Potential gyalázhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite gyalázok gyalázol gyaláz gyalázunk gyaláztok gyaláznak
Definite gyalázom
én téged/titeket
gyalázlak		 gyalázod gyalázza gyalázzuk gyalázzátok gyalázzák
Past Indefinite gyaláztam gyaláztál gyalázott gyaláztunk gyaláztatok gyaláztak
Definite gyaláztam
én téged/titeket
gyaláztalak		 gyaláztad gyalázta gyaláztuk gyaláztátok gyalázták
Conditional mood Present Indefinite gyaláznék gyaláznál gyalázna gyaláznánk gyaláznátok gyaláznának
Definite gyaláznám
én téged/titeket
gyaláználak		 gyaláznád gyalázná gyaláznánk gyaláznátok gyaláznák
Subjunctive mood Present Indefinite gyalázzak gyalázz
or
gyalázzál		 gyalázzon gyalázzunk gyalázzatok gyalázzanak
Definite gyalázzam
én téged/titeket
gyalázzalak		 gyalázd
or
gyalázzad		 gyalázza gyalázzuk gyalázzátok gyalázzák
Conjugated infinitive gyaláznom gyaláznod gyaláznia gyaláznunk gyaláznotok gyalázniuk

Derived terms
  • gyalázat
  • gyalázkodik

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.