gurít

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -ít (causative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɡuriːt]
  • Hyphenation: gu‧rít

Verb

gurít

  1. (transitive) to roll
    A falhoz gurítjuk a labdát. ― We roll the ball to the wall.

Conjugation
conjugation of gurít
Infinitive gurítani
Past participle gurított
Present participle gurító
Future participle gurítandó
Adverbial participle gurítva
Potential guríthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite gurítok gurítasz gurít gurítunk gurítotok gurítanak
Definite gurítom
én téged/titeket
gurítalak		 gurítod gurítja gurítjuk gurítjátok gurítják
Past Indefinite gurítottam gurítottál gurított gurítottunk gurítottatok gurítottak
Definite gurítottam
én téged/titeket
gurítottalak		 gurítottad gurította gurítottuk gurítottátok gurították
Conditional mood Present Indefinite gurítanék gurítanál gurítana gurítanánk gurítanátok gurítanának
Definite gurítanám
én téged/titeket
gurítanálak		 gurítanád gurítaná gurítanánk gurítanátok gurítanák
Subjunctive mood Present Indefinite gurítsak guríts
or
gurítsál		 gurítson gurítsunk gurítsatok gurítsanak
Definite gurítsam
én téged/titeket
gurítsalak		 gurítsd
or
gurítsad		 gurítsa gurítsuk gurítsátok gurítsák
Conjugated infinitive gurítanom gurítanod gurítania gurítanunk gurítanotok gurítaniuk

Derived terms
  • gurítás

(With verbal prefixes):

  • begurít
  • elgurít
  • kigurít
  • legurít
  • rágurít
  • tovagurít
  • visszagurít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.