gigantikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German gigantisch, from Ancient Greek γιγαντικός (gigantikós).[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɡiɡɒntikuʃ]
  • Hyphenation: gi‧gan‧ti‧kus

Adjective

gigantikus (comparative gigantikusabb, superlative leggigantikusabb)

  1. gigantic (very large)
  2. (of effort) gigantic, monumental, large-scale, enormous, preterhuman

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative gigantikus gigantikusak
accusative gigantikusat gigantikusakat
dative gigantikusnak gigantikusaknak
instrumental gigantikussal gigantikusakkal
causal-final gigantikusért gigantikusakért
translative gigantikussá gigantikusakká
terminative gigantikusig gigantikusakig
essive-formal gigantikusként gigantikusakként
essive-modal — —
inessive gigantikusban gigantikusakban
superessive gigantikuson gigantikusakon
adessive gigantikusnál gigantikusaknál
illative gigantikusba gigantikusakba
sublative gigantikusra gigantikusakra
allative gigantikushoz gigantikusakhoz
elative gigantikusból gigantikusakból
delative gigantikusról gigantikusakról
ablative gigantikustól gigantikusaktól

Synonyms

See also
  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.