fúj

See also: fuj

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *puwe- (“to blow”). Of the same origin as fú.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfuːj]

Verb

fúj

  1. (transitive) to blow

Conjugation
conjugation of fúj
Infinitive fújni
Past participle fújt
Present participle fújó
Future participle fújandó
Adverbial participle fújva
Potential fújhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite fújok fújsz fúj fújunk fújtok fújnak
Definite fújom
én téged/titeket
fújlak		 fújod fújja fújjuk fújjátok fújják
Past Indefinite fújtam fújtál fújt fújtunk fújtatok fújtak
Definite fújtam
én téged/titeket
fújtalak		 fújtad fújta fújtuk fújtátok fújták
Conditional mood Present Indefinite fújnék fújnál fújna fújnánk fújnátok fújnának
Definite fújnám
én téged/titeket
fújnálak		 fújnád fújná fújnánk fújnátok fújnák
Subjunctive mood Present Indefinite fújjak fújj
or
fújjál		 fújjon fújjunk fújjatok fújjanak
Definite fújjam
én téged/titeket
fújjalak		 fújd
or
fújjad		 fújja fújjuk fújjátok fújják
Conjugated infinitive fújnom fújnod fújnia fújnunk fújnotok fújniuk

Synonyms

Derived terms

(Expressions):

References
  1. Starostin's Uralic Database, Entry #841
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.