fojt

Hungarian

Etymology

From the same Proto-Finno-Ugric root as fúl (“to drown”) +‎ -jt (causative suffix). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfojt]

Verb

fojt

  1. (transitive) to choke, stifle, strangle

Conjugation
conjugation of fojt
Infinitive fojtani
Past participle fojtott
Present participle fojtó
Future participle fojtandó
Adverbial participle fojtva
Potential fojthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite fojtok fojtasz fojt fojtunk fojtotok fojtanak
Definite fojtom
én téged/titeket
fojtalak		 fojtod fojtja fojtjuk fojtjátok fojtják
Past Indefinite fojtottam fojtottál fojtott fojtottunk fojtottatok fojtottak
Definite fojtottam
én téged/titeket
fojtottalak		 fojtottad fojtotta fojtottuk fojtottátok fojtották
Conditional mood Present Indefinite fojtanék fojtanál fojtana fojtanánk fojtanátok fojtanának
Definite fojtanám
én téged/titeket
fojtanálak		 fojtanád fojtaná fojtanánk fojtanátok fojtanák
Subjunctive mood Present Indefinite fojtsak fojts
or
fojtsál		 fojtson fojtsunk fojtsatok fojtsanak
Definite fojtsam
én téged/titeket
fojtsalak		 fojtsd
or
fojtsad		 fojtsa fojtsuk fojtsátok fojtsák
Conjugated infinitive fojtanom fojtanod fojtania fojtanunk fojtanotok fojtaniuk

Derived terms
  • fojtás
  • fojtogat
  • fojtós

(With verbal prefixes):

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.