firkál

Hungarian

Etymology

Of debated origin: [1]

  1. Native development from the reduplication irkál-firkál.
  2. From Latin fricare with the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfirkaːl]
  • Hyphenation: fir‧kál

Verb

firkál

  1. (transitive, intransitive) to scribble, scrawl

Conjugation
conjugation of firkál
Infinitive firkálni
Past participle firkált
Present participle firkáló
Future participle firkálandó
Adverbial participle firkálva
Potential firkálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite firkálok firkálsz firkál firkálunk firkáltok firkálnak
Definite firkálom
én téged/titeket
firkállak		 firkálod firkálja firkáljuk firkáljátok firkálják
Past Indefinite firkáltam firkáltál firkált firkáltunk firkáltatok firkáltak
Definite firkáltam
én téged/titeket
firkáltalak		 firkáltad firkálta firkáltuk firkáltátok firkálták
Conditional mood Present Indefinite firkálnék firkálnál firkálna firkálnánk firkálnátok firkálnának
Definite firkálnám
én téged/titeket
firkálnálak		 firkálnád firkálná firkálnánk firkálnátok firkálnák
Subjunctive mood Present Indefinite firkáljak firkálj
or
firkáljál		 firkáljon firkáljunk firkáljatok firkáljanak
Definite firkáljam
én téged/titeket
firkáljalak		 firkáld
or
firkáljad		 firkálja firkáljuk firkáljátok firkálják
Conjugated infinitive firkálnom firkálnod firkálnia firkálnunk firkálnotok firkálniuk

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.