felszólít

Hungarian

Etymology

fel- +‎ szólít

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfɛlsoːliːt]
  • Hyphenation: fel‧szó‧lít

Verb

felszólít

  1. (transitive) to call on (to request or ask someone to do something) (followed by -ra/-re)
    felszólít a távozásra ― to ask someone to leave
  2. (transitive, of a teacher) to call on (to select a student in a classroom to provide an answer)

Conjugation
conjugation of felszólít
Infinitive felszólítani
Past participle felszólított
Present participle felszólító
Future participle felszólítandó
Adverbial participle felszólítva
Potential felszólíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite felszólítok felszólítasz felszólít felszólítunk felszólítotok felszólítanak
Definite felszólítom
én téged/titeket
felszólítalak		 felszólítod felszólítja felszólítjuk felszólítjátok felszólítják
Past Indefinite felszólítottam felszólítottál felszólított felszólítottunk felszólítottatok felszólítottak
Definite felszólítottam
én téged/titeket
felszólítottalak		 felszólítottad felszólította felszólítottuk felszólítottátok felszólították
Conditional mood Present Indefinite felszólítanék felszólítanál felszólítana felszólítanánk felszólítanátok felszólítanának
Definite felszólítanám
én téged/titeket
felszólítanálak		 felszólítanád felszólítaná felszólítanánk felszólítanátok felszólítanák
Subjunctive mood Present Indefinite felszólítsak felszólíts
or
felszólítsál		 felszólítson felszólítsunk felszólítsatok felszólítsanak
Definite felszólítsam
én téged/titeket
felszólítsalak		 felszólítsd
or
felszólítsad		 felszólítsa felszólítsuk felszólítsátok felszólítsák
Conjugated infinitive felszólítanom felszólítanod felszólítania felszólítanunk felszólítanotok felszólítaniuk

Derived terms
  • felszólítás
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.