felmondás

Hungarian

Etymology

felmond + -ás

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfɛlmondaːʃ]
  • Hyphenation: fel‧mon‧dás

Noun

felmondás (plural felmondások)

  1. saying, repetition, recitation (of lesson, poem)
  2. notice (of leaving)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative felmondás felmondások
accusative felmondást felmondásokat
dative felmondásnak felmondásoknak
instrumental felmondással felmondásokkal
causal-final felmondásért felmondásokért
translative felmondássá felmondásokká
terminative felmondásig felmondásokig
essive-formal felmondásként felmondásokként
essive-modal
inessive felmondásban felmondásokban
superessive felmondáson felmondásokon
adessive felmondásnál felmondásoknál
illative felmondásba felmondásokba
sublative felmondásra felmondásokra
allative felmondáshoz felmondásokhoz
elative felmondásból felmondásokból
delative felmondásról felmondásokról
ablative felmondástól felmondásoktól
Possessive forms of felmondás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. felmondásom felmondásaim
2nd person sing. felmondásod felmondásaid
3rd person sing. felmondása felmondásai
1st person plural felmondásunk felmondásaink
2nd person plural felmondásotok felmondásaitok
3rd person plural felmondásuk felmondásaik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.