felbont

Hungarian

Etymology

fel- (“up”) +‎ bont (“split, wreck, break”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfɛlbont]
  • Hyphenation: fel‧bont

Verb

felbont

  1. (transitive) to open
    levelet felbont ― to open an envelope
  2. (transitive) to dissolve, cancel

Conjugation
conjugation of felbont
Infinitive felbontani
Past participle felbontott
Present participle felbontó
Future participle felbontandó
Adverbial participle felbontva
Potential felbonthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite felbontok felbontasz felbont felbontunk felbontotok felbontanak
Definite felbontom
én téged/titeket
felbontalak		 felbontod felbontja felbontjuk felbontjátok felbontják
Past Indefinite felbontottam felbontottál felbontott felbontottunk felbontottatok felbontottak
Definite felbontottam
én téged/titeket
felbontottalak		 felbontottad felbontotta felbontottuk felbontottátok felbontották
Conditional mood Present Indefinite felbontanék felbontanál felbontana felbontanánk felbontanátok felbontanának
Definite felbontanám
én téged/titeket
felbontanálak		 felbontanád felbontaná felbontanánk felbontanátok felbontanák
Subjunctive mood Present Indefinite felbontsak felbonts
or
felbontsál		 felbontson felbontsunk felbontsatok felbontsanak
Definite felbontsam
én téged/titeket
felbontsalak		 felbontsd
or
felbontsad		 felbontsa felbontsuk felbontsátok felbontsák
Conjugated infinitive felbontanom felbontanod felbontania felbontanunk felbontanotok felbontaniuk

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.