fegyvernök

Hungarian

fegyver (“weapon”) +‎ -nök (noun-forming suffix)[1]

fegyvernök (plural fegyvernökök)

(historical) squire (a shield-bearer or armor-bearer who attended a knight)
Synonym: fegyverhordozó

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	fegyvernök	fegyvernökök
accusative	fegyvernököt	fegyvernököket
dative	fegyvernöknek	fegyvernököknek
instrumental	fegyvernökkel	fegyvernökökkel
causal-final	fegyvernökért	fegyvernökökért
translative	fegyvernökké	fegyvernökökké
terminative	fegyvernökig	fegyvernökökig
essive-formal	fegyvernökként	fegyvernökökként
essive-modal	fegyvernökül	—
inessive	fegyvernökben	fegyvernökökben
superessive	fegyvernökön	fegyvernökökön
adessive	fegyvernöknél	fegyvernököknél
illative	fegyvernökbe	fegyvernökökbe
sublative	fegyvernökre	fegyvernökökre
allative	fegyvernökhöz	fegyvernökökhöz
elative	fegyvernökből	fegyvernökökből
delative	fegyvernökről	fegyvernökökről
ablative	fegyvernöktől	fegyvernököktől

Possessive forms of fegyvernök
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fegyvernököm	fegyvernökeim
2nd person sing.	fegyvernököd	fegyvernökeid
3rd person sing.	fegyvernöke	fegyvernökei
1st person plural	fegyvernökünk	fegyvernökeink
2nd person plural	fegyvernökötök	fegyvernökeitek
3rd person plural	fegyvernökük	fegyvernökeik

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.