februárom

Hungarian

Etymology

február + -om (my, possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfɛbruaːrom]
  • Hyphenation: feb‧ru‧á‧rom

Noun

februárom

  1. first-person singular (single possession) possessive of február

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative februárom
accusative februáromat
dative februáromnak
instrumental februárommal
causal-final februáromért
translative februárommá
terminative februáromig
essive-formal februáromként
essive-modal februáromul
inessive februáromban
superessive februáromon
adessive februáromnál
illative februáromba
sublative februáromra
allative februáromhoz
elative februáromból
delative februáromról
ablative februáromtól
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.