fanatikus

Hungarian

Etymology

From Latin fānāticus (divinely inspired, frenzied), from fānum (temple).[1] With -ikus ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfɒnɒtikuʃ]
  • Hyphenation: fa‧na‧ti‧kus

Adjective

fanatikus (comparative fanatikusabb, superlative legfanatikusabb)

  1. fanatic

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative fanatikus fanatikusak
accusative fanatikusat fanatikusakat
dative fanatikusnak fanatikusaknak
instrumental fanatikussal fanatikusakkal
causal-final fanatikusért fanatikusakért
translative fanatikussá fanatikusakká
terminative fanatikusig fanatikusakig
essive-formal fanatikusként fanatikusakként
essive-modal
inessive fanatikusban fanatikusakban
superessive fanatikuson fanatikusakon
adessive fanatikusnál fanatikusaknál
illative fanatikusba fanatikusakba
sublative fanatikusra fanatikusakra
allative fanatikushoz fanatikusakhoz
elative fanatikusból fanatikusakból
delative fanatikusról fanatikusakról
ablative fanatikustól fanatikusaktól

Synonyms

Derived terms

See also

See also

  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.