exkluzív

Hungarian

Etymology

From German exklusiv, from French exclusif, from Latin excludere.[1] With -ív ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛkskluziːv]
  • Hyphenation: exk‧lu‧zív

Adjective

exkluzív (comparative exkluzívabb, superlative legexkluzívabb)

  1. exclusive

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative exkluzív exkluzívak
accusative exkluzívat exkluzívakat
dative exkluzívnak exkluzívaknak
instrumental exkluzívval exkluzívakkal
causal-final exkluzívért exkluzívakért
translative exkluzívvá exkluzívakká
terminative exkluzívig exkluzívakig
essive-formal exkluzívként exkluzívakként
essive-modal — —
inessive exkluzívban exkluzívakban
superessive exkluzívon exkluzívakon
adessive exkluzívnál exkluzívaknál
illative exkluzívba exkluzívakba
sublative exkluzívra exkluzívakra
allative exkluzívhoz exkluzívakhoz
elative exkluzívból exkluzívakból
delative exkluzívról exkluzívakról
ablative exkluzívtól exkluzívaktól

Derived terms
  • exkluzívan

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.