eszmény

Hungarian

Etymology

From ész + -mény

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛsmeːɲ]
  • Hyphenation: esz‧mény

Noun

eszmény (plural eszmények)

  1. ideal

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eszmény eszmények
accusative eszményt eszményeket
dative eszménynek eszményeknek
instrumental eszménnyel eszményekkel
causal-final eszményért eszményekért
translative eszménnyé eszményekké
terminative eszményig eszményekig
essive-formal eszményként eszményekként
essive-modal eszményül
inessive eszményben eszményekben
superessive eszményen eszményeken
adessive eszménynél eszményeknél
illative eszménybe eszményekbe
sublative eszményre eszményekre
allative eszményhez eszményekhez
elative eszményből eszményekből
delative eszményről eszményekről
ablative eszménytől eszményektől
Possessive forms of eszmény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. eszményem eszményeim
2nd person sing. eszményed eszményeid
3rd person sing. eszménye eszményei
1st person plural eszményünk eszményeink
2nd person plural eszményetek eszményeitek
3rd person plural eszményük eszményeik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.