eseménytelen

Hungarian

Etymology

esemény (“event”) +‎ -telen (“-less, without”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛʃɛmeːɲtɛlɛn]
  • Hyphenation: ese‧mény‧te‧len

Adjective

eseménytelen (comparative eseménytelenebb, superlative legeseménytelenebb)

  1. uneventful

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eseménytelen eseménytelenek
accusative eseménytelent eseményteleneket
dative eseménytelennek eseményteleneknek
instrumental eseménytelennel eseménytelenekkel
causal-final eseménytelenért eseménytelenekért
translative eseménytelenné eseménytelenekké
terminative eseménytelenig eseménytelenekig
essive-formal eseménytelenként eseménytelenekként
essive-modal eseménytelenül —
inessive eseménytelenben eseménytelenekben
superessive eseménytelenen eseményteleneken
adessive eseménytelennél eseményteleneknél
illative eseménytelenbe eseménytelenekbe
sublative eseménytelenre eseménytelenekre
allative eseménytelenhez eseménytelenekhez
elative eseménytelenből eseménytelenekből
delative eseménytelenről eseménytelenekről
ablative eseménytelentől eseménytelenektől

Antonyms

Derived terms
  • eseménytelenség
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.