erő

See also: ero, Ero, -ero, -erò, and e-rờ

Hungarian

Etymology

From a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin at the turn of the 9th and 10th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛrøː]
  • Hyphenation: erő

Noun

erő (plural erők)

  1. strength, force, power

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative erő erők
accusative erőt erőket
dative erőnek erőknek
instrumental erővel erőkkel
causal-final erőért erőkért
translative erővé erőkké
terminative erőig erőkig
essive-formal erőként erőkként
essive-modal — —
inessive erőben erőkben
superessive erőn erőkön
adessive erőnél erőknél
illative erőbe erőkbe
sublative erőre erőkre
allative erőhöz erőkhöz
elative erőből erőkből
delative erőről erőkről
ablative erőtől erőktől
Possessive forms of erő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erőm erőim
2nd person sing. erőd erőid
3rd person sing. erője
ereje		 erői
1st person plural erőnk erőink
2nd person plural erőtök erőitek
3rd person plural erőjük
erejük		 erőik

Derived terms

(Compound words):

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.