engesztelés

Hungarian

Etymology

engesztel + -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛŋɡɛstɛleːʃ]
  • Hyphenation: en‧gesz‧te‧lés

Noun

engesztelés

  1. appeasement, conciliation

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative engesztelés engesztelések
accusative engesztelést engeszteléseket
dative engesztelésnek engeszteléseknek
instrumental engeszteléssel engesztelésekkel
causal-final engesztelésért engesztelésekért
translative engeszteléssé engesztelésekké
terminative engesztelésig engesztelésekig
essive-formal engesztelésként engesztelésekként
essive-modal engesztelésül
inessive engesztelésben engesztelésekben
superessive engesztelésen engeszteléseken
adessive engesztelésnél engeszteléseknél
illative engesztelésbe engesztelésekbe
sublative engesztelésre engesztelésekre
allative engeszteléshez engesztelésekhez
elative engesztelésből engesztelésekből
delative engesztelésről engesztelésekről
ablative engeszteléstől engesztelésektől
Possessive forms of engesztelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. engesztelésem engeszteléseim
2nd person sing. engesztelésed engeszteléseid
3rd person sing. engesztelése engesztelései
1st person plural engesztelésünk engeszteléseink
2nd person plural engesztelésetek engeszteléseitek
3rd person plural engesztelésük engeszteléseik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.