engedékeny

Hungarian

Etymology

[1750] enged (“to yield, permit, allow”) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛŋɡɛdeːkɛɲ]
  • Hyphenation: en‧ge‧dé‧keny

Adjective

engedékeny (comparative engedékenyebb, superlative legengedékenyebb)

  1. compliant, submissive (willing to comply; willing to do what someone wants)
    Synonyms: hajlítható, meggyőzhető
  2. lenient, forgiving
    Synonyms: megbocsátó, elnéző, békülékeny

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative engedékeny engedékenyek
accusative engedékenyet engedékenyeket
dative engedékenynek engedékenyeknek
instrumental engedékennyel engedékenyekkel
causal-final engedékenyért engedékenyekért
translative engedékennyé engedékenyekké
terminative engedékenyig engedékenyekig
essive-formal engedékenyként engedékenyekként
essive-modal — —
inessive engedékenyben engedékenyekben
superessive engedékenyen engedékenyeken
adessive engedékenynél engedékenyeknél
illative engedékenybe engedékenyekbe
sublative engedékenyre engedékenyekre
allative engedékenyhez engedékenyekhez
elative engedékenyből engedékenyekből
delative engedékenyről engedékenyekről
ablative engedékenytől engedékenyektől

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.