előzék

Hungarian

Etymology

előz (to precede) + -ék (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛløːzeːk]
  • Hyphenation: elő‧zék

Noun

előzék (plural előzékek)

  1. (printing) endpaper (folded sheet of paper pasted on the inside of a book's front and back covers)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative előzék előzékek
accusative előzéket előzékeket
dative előzéknek előzékeknek
instrumental előzékkel előzékekkel
causal-final előzékért előzékekért
translative előzékké előzékekké
terminative előzékig előzékekig
essive-formal előzékként előzékekként
essive-modal
inessive előzékben előzékekben
superessive előzéken előzékeken
adessive előzéknél előzékeknél
illative előzékbe előzékekbe
sublative előzékre előzékekre
allative előzékhez előzékekhez
elative előzékből előzékekből
delative előzékről előzékekről
ablative előzéktől előzékektől
Possessive forms of előzék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. előzékem előzékeim
2nd person sing. előzéked előzékeid
3rd person sing. előzéke előzékei
1st person plural előzékünk előzékeink
2nd person plural előzéketek előzékeitek
3rd person plural előzékük előzékeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.