elválik

Hungarian

Etymology

el- +‎ válik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlvaːlik]
  • Hyphenation: el‧vá‧lik

Verb

elválik

  1. (intransitive) to divorce (to end one's own marriage)

Conjugation
conjugation of elválik
Infinitive elválni
Past participle elvált
Present participle elváló
Future participle -
Adverbial participle elválva
Potential elválhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite elválok elválsz elválik elválunk elváltok elválnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite elváltam elváltál elvált elváltunk elváltatok elváltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite elválnék elválnál elválna elválnánk elválnátok elválnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite elváljak elválj
or
elváljál		 elváljon elváljunk elváljatok elváljanak
Definite -
Conjugated infinitive elválnom elválnod elválnia elválnunk elválnotok elválniuk

Derived terms
  • elválás
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.