eltér

See also: ełter and Elter

Hungarian

Etymology

el- +‎ tér

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlteːr]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: el‧tér

Verb

eltér

  1. (intransitive) to diverge, to deflect, to digress (to deviate from its original path, followed by -tól/-től)
    eltér a tárgytól ― to digress from the subject
Conjugation
conjugation of eltér
Infinitive eltérni
Past participle eltért
Present participle eltérő
Future participle -
Adverbial participle eltérve
Potential eltérhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite eltérek eltérsz eltér eltérünk eltértek eltérnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite eltértem eltértél eltért eltértünk eltértetek eltértek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite eltérnék eltérnél eltérne eltérnénk eltérnétek eltérnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite eltérjek eltérj
or
eltérjél		 eltérjen eltérjünk eltérjetek eltérjenek
Definite -
Conjugated infinitive eltérnem eltérned eltérnie eltérnünk eltérnetek eltérniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.