első

From the el- stem variant of elő (“fore, the front”) +‎ -ső (adjective-forming suffix).[1]

• IPA^(key): [ˈɛlʃøː]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: el‧ső

első (comparative elsőbb, superlative legelső or legelsőbb)

1. first
   • 1836, A’ kijelentett vallásnak rövid históriája, chapter 1, page 3:

     Midőn ez a föld minden dolgokkal úgy felkészíttetett, hogy az embernek is alkalmatos lakhelye lehetett: teremtetett ő általa az első pár ember is Ádám és Éva, kik ártatlanságban és minden ollyan esméretekkel felruházva jöttek ki az Istennek kezéből, a’ mellyek elégségesek voltak arra, hogy ők boldogok legyenek.

   Boldog első születésnapot! ― Happy first birthday!

   első világháború ― World War I

első (plural elsők)

1. first (the person or thing in the first position)

   Elsőnek érkeztünk. ― We were the first to arrive.

2. (education, singular only) first grade, freshman year (the first year of the specific school type in question)

   Most végzem az elsőt. ― I am in the first grade.