elrettent

Hungarian

Etymology

el- +‎ rettent

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛrːɛtːɛnt]
  • Hyphenation: el‧ret‧tent

Verb

elrettent

  1. (transitive, literary) to deter (to prevent or discourage someone from doing something)
    Synonyms: elijeszt, elrémít

Conjugation
conjugation of elrettent
Infinitive elrettenteni
Past participle elrettentett
Present participle elrettentő
Future participle elrettentendő
Adverbial participle elrettentve
Potential elrettenthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite elrettentek elrettentesz elrettent elrettentünk elrettentetek elrettentenek
Definite elrettentem
én téged/titeket
elrettentelek		 elrettented elrettenti elrettentjük elrettentitek elrettentik
Past Indefinite elrettentettem elrettentettél elrettentett elrettentettünk elrettentettetek elrettentettek
Definite elrettentettem
én téged/titeket
elrettentettelek		 elrettentetted elrettentette elrettentettük elrettentettétek elrettentették
Conditional mood Present Indefinite elrettentenék elrettentenél elrettentene elrettentenénk elrettentenétek elrettentenének
Definite elrettenteném
én téged/titeket
elrettentenélek		 elrettentenéd elrettentené elrettentenénk elrettentenétek elrettentenék
Subjunctive mood Present Indefinite elrettentsek elrettents
or
elrettentsél		 elrettentsen elrettentsünk elrettentsetek elrettentsenek
Definite elrettentsem
én téged/titeket
elrettentselek		 elrettentsd
or
elrettentsed		 elrettentse elrettentsük elrettentsétek elrettentsék
Conjugated infinitive elrettentenem elrettentened elrettentenie elrettentenünk elrettentenetek elrettenteniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.