egyezség

Hungarian

Etymology

egyezik +‎ -ség. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛɟːɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: egyez‧ség

Noun

egyezség (plural egyezségek)

  1. deal, agreement, contract, settlement, arrangement (an agreement between parties)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyezség egyezségek
accusative egyezséget egyezségeket
dative egyezségnek egyezségeknek
instrumental egyezséggel egyezségekkel
causal-final egyezségért egyezségekért
translative egyezséggé egyezségekké
terminative egyezségig egyezségekig
essive-formal egyezségként egyezségekként
essive-modal — —
inessive egyezségben egyezségekben
superessive egyezségen egyezségeken
adessive egyezségnél egyezségeknél
illative egyezségbe egyezségekbe
sublative egyezségre egyezségekre
allative egyezséghez egyezségekhez
elative egyezségből egyezségekből
delative egyezségről egyezségekről
ablative egyezségtől egyezségektől
Possessive forms of egyezség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyezségem egyezségeim
2nd person sing. egyezséged egyezségeid
3rd person sing. egyezsége egyezségei
1st person plural egyezségünk egyezségeink
2nd person plural egyezségetek egyezségeitek
3rd person plural egyezségük egyezségeik

Derived terms

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.