egyetlen

Hungarian

egy (“one”) +‎ -etlen[1]

egyetlen (not comparable)

only, sole, single
Te vagy az egyetlen rokonom. ― You are my only relative.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyetlen	egyetlenek
accusative	egyetlent	egyetleneket
dative	egyetlennek	egyetleneknek
instrumental	egyetlennel	egyetlenekkel
causal-final	egyetlenért	egyetlenekért
translative	egyetlenné	egyetlenekké
terminative	egyetlenig	egyetlenekig
essive-formal	egyetlenként	egyetlenekként
essive-modal	—	—
inessive	egyetlenben	egyetlenekben
superessive	egyetlenen	egyetleneken
adessive	egyetlennél	egyetleneknél
illative	egyetlenbe	egyetlenekbe
sublative	egyetlenre	egyetlenekre
allative	egyetlenhez	egyetlenekhez
elative	egyetlenből	egyetlenekből
delative	egyetlenről	egyetlenekről
ablative	egyetlentől	egyetlenektől

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.