döf

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈdøf]

Verb

döf

  1. (transitive) to stab (to pierce or wound with pointed tool or weapon)

Conjugation
conjugation of döf
Infinitive döfni
Past participle döfött
Present participle döfő
Future participle döfendő
Adverbial participle döfve
Potential döfhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite döfök döfsz döf döfünk döftök döfnek
Definite döföm
én téged/titeket
döflek		 döföd döfi döfjük döfitek döfik
Past Indefinite döftem döftél döfött döftünk döftetek döftek
Definite döftem
én téged/titeket
döftelek		 döfted döfte döftük döftétek döfték
Conditional mood Present Indefinite döfnék döfnél döfne döfnénk döfnétek döfnének
Definite döfném
én téged/titeket
döfnélek		 döfnéd döfné döfnénk döfnétek döfnék
Subjunctive mood Present Indefinite döfjek döfj
or
döfjél		 döfjön döfjünk döfjetek döfjenek
Definite döfjem
én téged/titeket
döfjelek		 döfd
or
döfjed		 döfje döfjük döfjétek döfjék
Conjugated infinitive döfnöm döfnöd döfnie döfnünk döfnötök döfniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • agyondöf
  • átdöf
  • beledöf
  • feldöf
  • keresztüldöf
  • ledöf
  • megdöf
  • visszadöf

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.