dobál

Hungarian

Etymology

dob (“to throw”) +‎ -ál (frequentative suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈdobaːl]
  • Hyphenation: do‧bál

Verb

dobál

  1. (transitive) to throw (repeatedly, one after the other)

Conjugation
conjugation of dobál
Infinitive dobálni
Past participle dobált
Present participle dobáló
Future participle dobálandó
Adverbial participle dobálva
Potential dobálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite dobálok dobálsz dobál dobálunk dobáltok dobálnak
Definite dobálom
én téged/titeket
dobállak		 dobálod dobálja dobáljuk dobáljátok dobálják
Past Indefinite dobáltam dobáltál dobált dobáltunk dobáltatok dobáltak
Definite dobáltam
én téged/titeket
dobáltalak		 dobáltad dobálta dobáltuk dobáltátok dobálták
Conditional mood Present Indefinite dobálnék dobálnál dobálna dobálnánk dobálnátok dobálnának
Definite dobálnám
én téged/titeket
dobálnálak		 dobálnád dobálná dobálnánk dobálnátok dobálnák
Subjunctive mood Present Indefinite dobáljak dobálj
or
dobáljál		 dobáljon dobáljunk dobáljatok dobáljanak
Definite dobáljam
én téged/titeket
dobáljalak		 dobáld
or
dobáljad		 dobálja dobáljuk dobáljátok dobálják
Conjugated infinitive dobálnom dobálnod dobálnia dobálnunk dobálnotok dobálniuk

Derived terms
  • dobálás
  • dobálódzik
  • dobálózik

(With verbal prefixes):

  • átdobál
  • bedobál
  • eldobál
  • feldobál
  • idedobál
  • kidobál
  • ledobál
  • megdobál
  • odadobál
  • összedobál
  • rádobál
  • szétdobál
  • visszadobál
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.