dicsér

See also: dícsér

Hungarian

Etymology

From the same stem as dicsekszik (“to boast, brag”) and dicső (“glorious”) + -r (frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈdit͡ʃeːr]
  • Hyphenation: di‧csér

Verb

dicsér

  1. (transitive) to praise

Conjugation
conjugation of dicsér
Infinitive dicsérni
Past participle dicsért
Present participle dicsérő
Future participle dicsérendő
Adverbial participle dicsérve
Potential dicsérhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite dicsérek dicsérsz dicsér dicsérünk dicsértek dicsérnek
Definite dicsérem
én téged/titeket
dicsérlek		 dicséred dicséri dicsérjük dicséritek dicsérik
Past Indefinite dicsértem dicsértél dicsért dicsértünk dicsértetek dicsértek
Definite dicsértem
én téged/titeket
dicsértelek		 dicsérted dicsérte dicsértük dicsértétek dicsérték
Conditional mood Present Indefinite dicsérnék dicsérnél dicsérne dicsérnénk dicsérnétek dicsérnének
Definite dicsérném
én téged/titeket
dicsérnélek		 dicsérnéd dicsérné dicsérnénk dicsérnétek dicsérnék
Subjunctive mood Present Indefinite dicsérjek dicsérj
or
dicsérjél		 dicsérjen dicsérjünk dicsérjetek dicsérjenek
Definite dicsérjem
én téged/titeket
dicsérjelek		 dicsérd
or
dicsérjed		 dicsérje dicsérjük dicsérjétek dicsérjék
Conjugated infinitive dicsérnem dicsérned dicsérnie dicsérnünk dicsérnetek dicsérniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.