csótány

Hungarian

Etymology

[1792] Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈt͡ʃoːtaːɲ]
  • Hyphenation: csó‧tány

Noun

csótány (plural csótányok)

  1. cockroach

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative csótány csótányok
accusative csótányt csótányokat
dative csótánynak csótányoknak
instrumental csótánnyal csótányokkal
causal-final csótányért csótányokért
translative csótánnyá csótányokká
terminative csótányig csótányokig
essive-formal csótányként csótányokként
essive-modal
inessive csótányban csótányokban
superessive csótányon csótányokon
adessive csótánynál csótányoknál
illative csótányba csótányokba
sublative csótányra csótányokra
allative csótányhoz csótányokhoz
elative csótányból csótányokból
delative csótányról csótányokról
ablative csótánytól csótányoktól
Possessive forms of csótány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csótányom csótányaim
2nd person sing. csótányod csótányaid
3rd person sing. csótánya csótányai
1st person plural csótányunk csótányaink
2nd person plural csótányotok csótányaitok
3rd person plural csótányuk csótányaik

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.