csépel

Hungarian

Etymology

csép (“flail”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃeːpɛl]
  • Hyphenation: csé‧pel

Verb

csépel

  1. (transitive) to thresh

Conjugation
conjugation of csépel
Infinitive csépelni
Past participle csépelt
Present participle csépelő
Future participle csépelendő
Adverbial participle csépelve
Potential csépelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite csépelek csépelsz csépel csépelünk csépeltek csépelnek
Definite csépelem
én téged/titeket
csépellek		 csépeled csépeli csépeljük csépelitek csépelik
Past Indefinite csépeltem csépeltél csépelt csépeltünk csépeltetek csépeltek
Definite csépeltem
én téged/titeket
csépeltelek		 csépelted csépelte csépeltük csépeltétek csépelték
Conditional mood Present Indefinite csépelnék csépelnél csépelne csépelnénk csépelnétek csépelnének
Definite csépelném
én téged/titeket
csépelnélek		 csépelnéd csépelné csépelnénk csépelnétek csépelnék
Subjunctive mood Present Indefinite csépeljek csépelj
or
csépeljél		 csépeljen csépeljünk csépeljetek csépeljenek
Definite csépeljem
én téged/titeket
csépeljelek		 csépeld
or
csépeljed		 csépelje csépeljük csépeljétek csépeljék
Conjugated infinitive csépelnem csépelned csépelnie csépelnünk csépelnetek csépelniük
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.