csoszog

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -og (frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃosoɡ]
  • Hyphenation: cso‧szog

Verb

csoszog

  1. (intransitive) to shuffle (one's feet)

Conjugation
conjugation of csoszog
Infinitive csoszogni
Past participle csoszogott
Present participle csoszogó
Future participle -
Adverbial participle csoszogva
Potential csoszoghat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite csoszogok csoszogsz csoszog csoszogunk csoszogtok csoszognak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite csoszogtam csoszogtál csoszogott csoszogtunk csoszogtatok csoszogtak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite csoszognék csoszognál csoszogna csoszognánk csoszognátok csoszognának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite csoszogjak csoszogj
or
csoszogjál		 csoszogjon csoszogjunk csoszogjatok csoszogjanak
Definite -
Conjugated infinitive csoszognom csoszognod csoszognia csoszognunk csoszognotok csoszogniuk

Derived terms
  • csoszogás
  • csoszogós

(With verbal prefixes):

  • becsoszog
  • elcsoszog
  • csosszan
  • csosszant

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.