cserkész

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested stem + -ész.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛrkeːs]
  • Hyphenation: cser‧kész

Noun

cserkész (plural cserkészek)

  1. scout (member of the scout movement)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cserkész cserkészek
accusative cserkészt cserkészeket
dative cserkésznek cserkészeknek
instrumental cserkésszel cserkészekkel
causal-final cserkészért cserkészekért
translative cserkésszé cserkészekké
terminative cserkészig cserkészekig
essive-formal cserkészként cserkészekként
essive-modal — —
inessive cserkészben cserkészekben
superessive cserkészen cserkészeken
adessive cserkésznél cserkészeknél
illative cserkészbe cserkészekbe
sublative cserkészre cserkészekre
allative cserkészhez cserkészekhez
elative cserkészből cserkészekből
delative cserkészről cserkészekről
ablative cserkésztől cserkészektől
Possessive forms of cserkész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. cserkészem cserkészeim
2nd person sing. cserkészed cserkészeid
3rd person sing. cserkésze cserkészei
1st person plural cserkészünk cserkészeink
2nd person plural cserkészetek cserkészeitek
3rd person plural cserkészük cserkészeik

Derived terms
  • cserkészet
  • cserkészik

(Compound words):

See also
  • Appendix:Hungarian words ending in -ász -ész

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.