csempész

See also: csempesz

Hungarian

Etymology

From the old csempesz (deceitful; smuggler) of unknown origin, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛmpeːs]
  • Hyphenation: csem‧pész

Noun

csempész (plural csempészek)

  1. smuggler

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative csempész csempészek
accusative csempészt csempészeket
dative csempésznek csempészeknek
instrumental csempésszel csempészekkel
causal-final csempészért csempészekért
translative csempésszé csempészekké
terminative csempészig csempészekig
essive-formal csempészként csempészekként
essive-modal
inessive csempészben csempészekben
superessive csempészen csempészeken
adessive csempésznél csempészeknél
illative csempészbe csempészekbe
sublative csempészre csempészekre
allative csempészhez csempészekhez
elative csempészből csempészekből
delative csempészről csempészekről
ablative csempésztől csempészektől
Possessive forms of csempész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csempészem csempészeim
2nd person sing. csempészed csempészeid
3rd person sing. csempésze csempészei
1st person plural csempészünk csempészeink
2nd person plural csempészetek csempészeitek
3rd person plural csempészük csempészeik

Derived terms

(Compound words):

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.