bosszú

Hungarian

Etymology

Probably borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbosːuː]
  • Hyphenation: bosz‧szú

Noun

bosszú (plural bosszúk)

  1. revenge (retaliatory action)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative bosszú bosszúk
accusative bosszút bosszúkat
dative bosszúnak bosszúknak
instrumental bosszúval bosszúkkal
causal-final bosszúért bosszúkért
translative bosszúvá bosszúkká
terminative bosszúig bosszúkig
essive-formal bosszúként bosszúkként
essive-modal
inessive bosszúban bosszúkban
superessive bosszún bosszúkon
adessive bosszúnál bosszúknál
illative bosszúba bosszúkba
sublative bosszúra bosszúkra
allative bosszúhoz bosszúkhoz
elative bosszúból bosszúkból
delative bosszúról bosszúkról
ablative bosszútól bosszúktól
Possessive forms of bosszú
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bosszúm bosszúim
2nd person sing. bosszúd bosszúid
3rd person sing. bosszúja bosszúi
1st person plural bosszúnk bosszúink
2nd person plural bosszútok bosszúitok
3rd person plural bosszújuk bosszúik

Derived terms

(Expressions):

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.