bizonytalan

Hungarian

Etymology

bizony + -talan

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbizoɲtɒlɒn]
  • (file)
  • Hyphenation: bi‧zony‧ta‧lan

Adjective

bizonytalan (comparative bizonytalanabb, superlative legbizonytalanabb)

  1. uncertain, unsure, dubious
  2. irresolute

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizonytalan bizonytalanok
accusative bizonytalant bizonytalanokat
dative bizonytalannak bizonytalanoknak
instrumental bizonytalannal bizonytalanokkal
causal-final bizonytalanért bizonytalanokért
translative bizonytalanná bizonytalanokká
terminative bizonytalanig bizonytalanokig
essive-formal bizonytalanként bizonytalanokként
essive-modal bizonytalanul
inessive bizonytalanban bizonytalanokban
superessive bizonytalanon bizonytalanokon
adessive bizonytalannál bizonytalanoknál
illative bizonytalanba bizonytalanokba
sublative bizonytalanra bizonytalanokra
allative bizonytalanhoz bizonytalanokhoz
elative bizonytalanból bizonytalanokból
delative bizonytalanról bizonytalanokról
ablative bizonytalantól bizonytalanoktól

Antonyms

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.