beleszeret

Hungarian

Etymology

bele- +‎ szeret

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbɛlɛsɛrɛt]
  • Hyphenation: be‧le‧sze‧ret

Verb

beleszeret

  1. (intransitive) to fall in love (with someone -ba/-be), to become infatuated with someone
    Rómeó beleszeretett Júliába. ― Romeo fell in love with Juliet.

Conjugation
conjugation of beleszeret
Infinitive beleszeretni
Past participle beleszeretett
Present participle beleszerető
Future participle -
Adverbial participle beleszeretve
Potential beleszerethet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite beleszeretek beleszeretsz beleszeret beleszeretünk beleszerettek beleszeretnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite beleszerettem beleszerettél beleszeretett beleszerettünk beleszerettetek beleszerettek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite beleszeretnék beleszeretnél beleszeretne beleszeretnénk beleszeretnétek beleszeretnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite beleszeressek beleszeress
or
beleszeressél		 beleszeressen beleszeressünk beleszeressetek beleszeressenek
Definite -
Conjugated infinitive beleszeretnem beleszeretned beleszeretnie beleszeretnünk beleszeretnetek beleszeretniük
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.